Délelőtt újraéltem a kollégista létet...
Az a helyzet hogy éjjel itt mindig nehezen alszom el, csak akkor
sikerül, amikor már túl fáradt vagyok. Lehet, hogy ez még az időeltolódás
hatása, de az is lehet, hogy a szomszédos kocsmazaj miatt. Otthon az ilyesmi
egyáltalán nem zavart, igaz, csendes környéken lakunk. A következmény az lett,
hogy másnap reggel majdnem 9-ig aludtam.
Az eredeti terv az volt, hogy Sanghaiba viszem a mosnivalót és
Orsinál mosok, erősítve ezzel is a nemzetközi kapcsolatokat. Arról nem is beszélve, hogy a kínai mosodák
világhírűek és megfelelő fellengzőséggel el is lehet mesélni: „Sanghaiban mosatok…” , de az utazás
elmaradása miatt a mosást nem halaszthattam már tovább. Ez a hetedik nap
megfelelő volt erre, szép idő, napsütés. meleg. Szinte tökéletes... Talán
kárpótlás az égiektől, hogy Szöulban maradtam. Néztem az időjárás-jelentést a
telefonomon, Sanghaiban esett az eső, nyilván a hiányom miatt sírt az ég is.
Szegény Orsika..
Szóval a délelőttöt házimunkának szenteltem. A mosóhelyiségben
csak nagyon nagy mosógépek voltak, így a kevés ruhámat kézzel kimostam és a
filmekből is ismert jellegű tetőn kiteregettem. (Koreai filmrajongóknak egy
megjegyzés: a ruhataposás a lavórban elmaradt, több okból is. Nem volt lavór és
nem volt partner sem, aki elkapott volna, ha megcsúszok a vizes ruhán).
 |
| Tető az Apple felett |
 |
| És a kilátás a tetőről |
A mosás előtt azonban még reggeliztem. Próbáltam valami európai
jellegű ételt varázsolni, mert nekem a leves reggelire akkor még nem jött be,
ezért a boltban, ahová rendszeresen járok, vettem lapos zsemleféle valamit meg
egy kis felvágottat (csak egyféle volt, csomagolt). A péksütin rajta volt, hogy
kenyérpirítóba is jó, így gondoltam a reggelim tea, felvágott és pirítós lesz....
a pirításig simán ment minden, de aztán beleharaptam. És a végén csokis
kenyeret ettem felvágottal. Azt hiszem, nem fogok rászokni!
Amint végeztem a házimunkával összeszedtem magam és elindultam a
Jongmyoba. Gyalog, természetesen. Egyrészt, mert az ingyen van és lehet
nézelődni, másrészt mert csak 10 percre volt is a szállásomtól.
Megtaláltam könnyedén a bejáratot, jegyet is vettem 1000 -ért.
Szombat kivételével csak vezetéssel látogatható a park. A pénztáros hölgy mondta, hogy angol vezetés csak
4-kor lesz, nem is akart jegyet adni, de mivel ragaszkodtam hozzá, végül
elvette a pénzt és megkaptam a jegyet. Gondoltam, csatlakozok egy , de itt rend
van és be sem engedtek. A jegyszedő bácsi mondta, hogy du. 4-kor mehetek csak
be és kész!
Még maradt egy órám, amit a közeli parkban töltöttem. Idős férfiak
üldögéltek mindenfelé, got és koreai sakkot (장기) játszottak, meg ettek,
természetesen. Koreában minden az evés körül forog...
És aztán zenét hallottam, épp egy gyűlés közepébe csöppentem. Azt
tapasztaltam, itt szeretik az ilyen rendezvényeket. Talán a közösségformáló
ereje miatt, talán azért, mert az amúgy merev és szabályok közé szorított
koreai társadalomban itt legalább kieresztik a gőzt. Én is kaptam egy
szórólapot, így kiderült, miről is van szó.
Pont a rendezvény végére értem oda, amikor a műsorközlő mondta,
hogy vége és akkor kávét meg süteményt adtak az időseknek. A székeket
összepakolták majd következett egy másik rendezvény. Az emberek ekkor matracokat
kaptak, arra ültek körben és egy szónok nagyon sokat, de nagyon lelkesen
beszélt. Mindig ismételgette: 왜? Aztán hosszan megválaszolta a saját
kérdéseit. A zenés érdekesebb volt számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése