A tengerpart után visszatértünk Cheongjuba, ahol a Csoszon dinasztia történetét ismertem meg a Gyeonggijeon Hallban. Ez az épületegyüttes a szokásos koreai érzést kelti, hagyományos épületek szépen megformált park közepén, fallal körülvéve. Ezeken a helyeken gy érezheti magát a látogató, mintha megállt volna az idő. A fák, a falak egy nagyváros közepén valóban a nyugalom szigetét jelentik, a városi zajok sem szűrődnek be. Cheongju pedig nagyváros, közel 1 millió lakossal.
Taejo király alapította meg 1410-ben a Csoszon dinasztiát, 6 évig uralkodott és vele kezdődik Korea Csoszon korszaka, mely a koreai királyok utolsó dinasztiája volt. Taejo jelentős személyiség, a 475 éves Goryeo dinasztiát döntötte meg. Ráadásul nem is volt teljesen koreai, mert az apja mongol tisztviselő volt, de abban az időben a mongol befolyás nagy volt a Koreai félsziget területén. Taejo a Goryeo hadseregben szolgált, aztán hipp-hopp király lett, gondolom nagy tettek és véres harcok árán. Saját fiai is viszálykodtak, emiatt mondott le a trónról 6 év urralkodás után és ezután még 10 évig élt, 1408-ban halt meg.
A kiállításon több portré látható a királyról, mindegyiken szinte ugyanúgy néz ki, csak a szakálla színe meg a sűrűsége változik. Ez persze az akkor szokásos rajzstílusnak köszönhető, biztosan ő is öregedett, mint mindenki más.
A Csoszon (Joseon, 대 조선국 azaz Nagy Királyság) korszak alapítását bemutató kiállítás után a Cheonju Hanok Village következett, melyet 2010-ben nyilvánítottak Slow City-vé. Az ilyen városrészek célja, hogy a modern emberek is megtapasztalhassák a nyugalom érzését, persze modernizált formában.
Vacsorára echte cheogju-i bibimbapot ettem, ami rizs mindenféle más cuccal és tükörtojással és szószokkal, és magunknak kell összekeverni. Ennek a városnak ez a specialitása, nagyo híres és büszkék a saját bibimbapjukra.
Mindig vágytam arra, hogy kipróbáljam egyszer, milyen egy hanok-ban - ez a hagyományos koreai házak neve - aludni, hát most sikerült. A házak egyszerűek, kevés berendezéssel, persze szerencsére volt fürdőszoba és nem az udvaron kellett a hátamre locsolni a hideg vizet, mint a filmekben. De kb. ennyi volt az összes komfort. Mivel a földi kultúrákban lényegében mindent a padlón csinálnak, padlófűtés van. Ennek a koreai neve ma az "ondol" és közvetlen hőátadással működött régen, a padló alatti füstjáratok fűtöttek. Mivel tüzet nm áttam, gondolom a házban elektromos fűtés volt. A padlóra takaró kerül, keskeny párna és egy másik takaró. Ablak nincs, a levegő forrása kizárólag a rizspapírral borított ajtó. Azt hiszem, maradok az ágynál, reggelre megfájdult a derekam a kemény padló miatt. Persze cipővel nem lehet belépni, azt a külső veranda előtt lépcsőn kell hagyni. A koreaiaknak ez már gyorsan megy, de én kifűzöm a cipőm, nemcsak belelépek, meg kell gondolni, hogy az ember ne mászkáljon ki-be a szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése