1980. május 18 és 27 között a dél-koreai hadsereg katonái több száz - többségében fiatal - tüntetőt öltek meg Gwangjuban. A gwangju-i mészárlás néven elhíresült történetnek állít emléket a Május 18. Nemzeti Emlékhely. Mi is történt akkor?
Pak elnököt - írtam róla a korábbi posztban -, aki katonai diktatűrával kormányozta az országot saját biztonsági főnöke lőtte le 1979-ben, így ért véget a katonai diktatúra, hogy aztán egy másik diktatúra váltsa fel. Cson Duhwan államcsínnyel lett elnök, szükségállapotot vezetett be, bezáratta az egyetemeket, a más véleményt elnyomták, ezeket az embereket észak-koreai kémnek nevezték, börtönbe csukták és megkínozták és teljes háborús készültségben éltek a koreaiak. Ebből lett elegük a koreaiaknak és május 15-én nagy tüntetés volt a szöuli egyetemen. Ennek hatása a szükségégállapot kiterjesztése volt és itt kezdődik a gwangju-i történet. Május 18-án pár száz diák tüntetni kezdtek az iskolák megnyitásáért (Gwangjuban egyébként jelenleg egy állami és 10 magánegyetem van, a város lakossága kb. 1,5 millió), majd több ezer civil is csatlakozott hozzájuk. A tüntetések napokig tartottak, közben a katonák brutális erőszakkal próbálták leverni, sokan megsérültek, és sokan meghaltak a véres harcokban. Gwangju valóságos blokád alákerült, a tüntetők tárgyaltak ugyan a kormánnyal, de május 27-én a hadsereg behatolt a városba és végleg vérbe fojtotta a tüntetést, másfél óra alatt rohanták le a várost. A megtorlásis szörnyű volt, akárcsak nálunk 1956-ban, többeket halálra ítéltek, illetve átnevelőtáborba zártak.
A koreai emberek Gwangjut (광주) azóta a Fény Városának nevezték el, a mai demokrácia szülőhelyeként emlegetik.
Az egész Jeolla tartomány szabadságszerető emberek helye volt mindig is a történelem során, talán nem véletlen, mert folyton háborúk dúltak, tartozott Korjohoz, Pekcséhez, végül a Shilla által egyesített Három Királysághoz.
Ma sem tudjuk pontosan, hány áldozata volt a mészárlásnak, a halottakat tömegsírba temették. A hivatalos források szerint 228 ember halott, vagy eltűnt és több mint 4000 sebesült, de a valóságban jóval több volt az áldozatok száma, csak ennyit sikerült azonosítani. 1997-ben exhumálták a tömegsírokat és létrehozták ezt a temetőt, mely igazán monumentális és lenyűgöző, mint általában a koreai emlékhelyek. A koreaiaknak nagy érzékük van ahhoz, hogy az emberek ellen elkövetett bűnöket valami magasztos formában kompenzálják, itt nagy divatja van a búnösök nyilvános bocsánatkérésének is. A bűnös a végén elnyeri méltó büntetését, de szükséges, hogy meg is bánja a bűnét és hajtson fejet az emberek előtt. Manapság ez a médiában történik, a korrupt elnök, igazgató, stb. szépen kiáll és sajnálkozik, majd lecsukják, vagy sem...
A temető mellett két épületben is emléket állítanak az 1980-as eseményeknek. Lényegében csak az események leírása, korabeli tárgyak hatásos elrendezésével. Készítettem pár fényképet, videót, de minden sötét volt, én meg nem vagyok profi fotós és megfelelő felszerelésem sincs. Nem hiszem, hogy vissza tudom adni a hangulatot, de próbálkozom. Maga az épület építész-szemmel is impozáns, illik az eseményhez és megidézi az akkori Korea hangulatát. Azon a téren áll, ahol a fő esemény történt. Igazán megrázó élmény volt egy kör alakú kiálítótér közepében állva panoráma videón részese lenni a tüntetésnek.
A hatást fokozza a képzőművészeti alkotások, eszközök alkalmazása, már sokadszorra állapítom meg, hogy a koreaiak tudnak kiállítás rendezni.
Túl hosszú lett ez a poszt, de a képekhez még írok szöveget, így aki érdeklődik, feltétlenül olvassa el. Valamint a gwangju-i forradalomról több film is készült, nálam jobban elmesélik mi történt. A legújabb a 2017-ben készült Taxisofőr, melyet 2018-ban idegen nyelvű film kategóriában Oscarra is neveztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése