Megérkeztem!!!

Kedves virtuális olvasóim, kezdjük meg ezt az egy hónapos csavargást ebben a távoli országban!

Talán pazarlásnak tűnik ez a hosszú idő, főleg úgy, hogy nincs napokra beosztott tervem és a kötelező látnivalókról sincs listám. Sok mindent megnéztem már 5 évvel ezelőtt, és még több minden kimaradt. EZér nincs listám, mert nem szeretném megbánással tölteni az időt, megbánással és rohanással, hogy gyorsan, gyorsan még ezt meg azt is meg kell néznem. Egyébként is lassú utazó vagyok, szeretek helyekre visszamenni, ott elmélázni az élet nagy kérdésein. Ezért is történt az, hogy a korábban lefoglalt szállásomat lemondtam, amikor megláttam, hogy az 5 évvel ezelőtti motelban lett egy szabad hely. Lecsaptam a lehetőségre, spóroltam is egy kicsit és magabiztosan indultam el a reptérről, hogy már nem tévedhetek el.

A repülésről annyit, hogy egy Airbus A380-as géppel jöttem Dubaiból Szöulba. Óriásmadár, még nem is láttam ekkora gépet sosem. Kicsit félelmetes is volt, ha tele lenne, több mint 800 utas, két szinten...  Egyébként az Emiratesnek (ár/repülési idő) volt a legjobb jegye, azért választottam azt. Volt több lehetőség, mint pl. az Aeroflot, ami a legolcsóbb volt, de valahogy nem bízok az oroszokban eléggé, pedig januárban még nem is tudtam, mi fog történni májusban.

A tájból nem sokat láttam, mert hajnalban, hullafáradtan indultam Dubaiból és mivel folyamatosan napkelte volt, végig csukva kellett tartani a redőnyöket. Így jobb híján aludtam és nézegettem a kameraképeket, meg a térképet, hogy merre járunk. Filmbe bele sem kezdtem, pedig több százból választhattam volna, de inkább elaludtam. Így aztán hipp-hopp eltelt az a kicsivel több, mint 8 óra, és már le is szálltunk.

A biztonsági ellenőrzésnél számomra az új elem az eü. vizsgálat volt, ahol a koreaiakat lázméréssel kényeztették, engem szerencsére megkíméltek ettől, pedig égtem az utazási láztól, de a kamerás felvételnél - gondolom - ez nem látszott. Kicsit ténferegtem a reptéren, vettem ügyesen kártyát a metróra egy automatából, fel is töltöttem (nem annyira ügyesen) pénzzel és tényleg magabiztosan vágtam neki a 60 km-es metrózásnak, ami egy átszállást, azaz 55 perc utazást és néhány perces gyaloglást jelentett. Emlékszem, 5 éve össze-vissza bolyongtam, mert elindultam az ellenkező irányba, de most... Úgy éreztem, nem fognak ki rajtam. Elgörgettem a bőröndömet s célig, átverekedtem magam néhány részeg koreain, meg az utcára kitett éttermeken és már a szállás előtt voltam. Vagyis azt hittem... Egy más név volt kiírva a égi helyen a házat is átfestették. Az önbizalmam egy pillanat alatt elszállt, gyorsan megnéztem a címet, persze az se stimmelt. Megkérdeztem pár embert, akiknek fogalmuk sem volt semmiről, akárcsak nekem. Aztán az épület melletti sikátor falán láttam egy kopott feliratot, hogy Apple... arra- A sikátoron át a párhuzamos kis mellékutcába jutottam, sehol semmi. Jöttem-mentem, nem találtam. Abban biztos voltam, hogy megvan valahol, csak nem tudtam, hogy hol. Már negyed 10 volt, ki is néztem egy jóképű papírdobozt - van bőven, a szemétmennyiség nem változott, de egy ember épp az utcán javította a lámpát egy hotel előtt, így megkérdeztem őt is. És... tudta! Rámutatott az épületre, ami előtt álltunk :)

A ház kicsit kisebb, mint az előző volt, hiányzik a konyha, így vége a reggeli tükörtojás-lakomáknak, amúgy hasonló színvonal. Tiszta, kicsi, nekem megfelel., mert van saját fürdőszobám.

Ez egy hosszú poszt lett, aki unja, majd átugorja.

Nagyjából kicsomagoltam, zuhanyoztam ami megváltás volt már és még tettem egy kört a környéken, hiszen otthon csak délután volt.