Úgy második, hogy valójában az első. Mindig nehezen küzdök meg az időeltolódással, és ez most sincs másképp. Bár a repülőn végig aludtam, de tegnap, mikor megérkeztem, hulla fáradt voltam, mégsem tudtam elaludni, és ez nem változott a következő éjszaka sem. De azért haladok, lassan, de biztosan. Nem kell kapkodnom semmivel, ez amolyan öregasszonyos utazás lesz. Ami belefér, belefér, ami nem az nem.... legközelebb már egy nyugdíjasklubbal jövök :)
Szóval az elmúlt két nap lassú csavargással telt, mentem, amerre a lábam vitt. Nézelődtem, elmélkedtem és rengeteget fényképeztem. Ami feltűnt, hogy sokkal tisztább lett a város, legalábbis amerre jártam, a City Hall környékén. Nincs annyi szemét szétdobálva, nem beszélve a cigarettacsikkekről. Menet közben már senki sem dohányzik, legalább ezen a környéken, hanem kisebb-nagyobb csoportokba tömörülve, az irodaházak környékkén cigiznek. Ami még feltűnt ezzel kapcsolatban, hogy legjobban a dohányozni tilos tábláknál esik jól a cigi. Hiába, a tiltott gyümölcs mindig édesebb.
Most Cheonggyecheon partján ülök, egy kedves fiú énekel mélabús, szerelmes, szenvedős dalokat. Szép a hangja, a fiú is cuki, de még nem "virágfiú", csak szeretne az lenni. Talán felfedezik egyszer, bár nagyon sokan szeretnének énekesek lenni. Két idősebb hölgy a lelkes rajongója, talán az anyukája a barátnőjével, kell a gyereknek a biztatás, én is azt csinálnám.
Nem is szaporítom a szót, majd képekben mutatom be, amit láttam az elmúlt napokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése