Kedd van, az utolsó elôtti napom itt, Szöulban. Két palotalátogatást terveztem mára. Jamestôl azonban kaptam reggel egy emailt, készített egy kis filmecskét a Jejun töltött napokról. Nem is tudtam, hogy ilyen sok fotót készített rólam. Újranézve, zenével meg az ô képeivel, amik sokkal jobbak, mint az enyémek, egészen elérzékenyültem. Tök romantikus az egész... bôgtem egy kicsit, annyira meghatódtam saját magam láttán meg a szép emlékek miatt. A filmtôl kijött belôlem az elmúlt három hét minden feszültsége, azt hiszem. Nem is tudtam, hogy volt
Végül összeszedtem magam és elindultam. Gyalog, mivel már ezerszer említettem, hogy minden közel van.
A Jong-ron haladva ismét egy tüntetésbe botlottam. Ez nem volt olyan csendes, mint a korábbiak és egyre csak gyülekeztek a tüntetôk, meg az emberek. Skandáltak öklüket emelgetve és mindenki viselt a homlokán, vagy a nap ellen védô kalapján feliratos szalagot.
A szöuliakat nem rázta meg a dolog különösebben, és gondolom hatása sem nagyon lesz, max. kieresztik a gôzt. Érdeklôdve figyeltem az eseményeket, így kaptam egy szórólapot én is. Egyre.hangosabb lett a dolog, vártam egy kicsit, de aztán továbbmentem, mert várt rám a Deoksugung palota. Most aztán tényleg olyan helyeken is jártam, amerre més soha. Jó nagy kört tettem, úgy közelítettem meg a palotát.
A palota eredetileg Seongjong király öccsének, Wolsan hercegnek a rezidenciája volt, de aztán a háborúk közben az egyik király egyszercsak beköltözött, s aztán királyi lakhely lett. A Királyok jöttek-mentek, ki-és beköltöztek, közben folyton átnevezték a palotát is. Ez már csak így ment régen is
A terület nagyon szépen rendben van, Csoszon-kori ôrségváltással szórakoztatják az utcán a népet. Odakint iszonyú nagy a forgalom, de a falalon belül a béke szigete.
A fô épület, amiben sajnos nem lehetett fényképezni, 1902-ben épült hagyományos technológiával, fából és minden eredeti benne. A festett mennyezett a kopottságával talán még szebb, mint a színes festéssel.
Nyugati épület is van itt, például ez az 1910-ben épült neoklasszicista stílusú hatalmas ház, melyet az akkori király mûvészeti múzeumnak szánt. Az építész az angol G. R. Harding volt. Épp felújították. Az elôtte lévô parkot 1938-ban építtette Seokjon király.
Miután kibámészkodtam magam, elgyalogoltam a Seoul Stationig, a Lotte-ban vettem néhány dolgot, hogy ne hiányozzanak annyira otthon a koreai ételek. Vettem egy kis üveg sojut (솢주) is, még meg sem kóstoltam, amióta itt vagyok. Majd mwgiszom az utolsó estémen. Metróval mentem vissza, közben belefutottam egy mini demonstrációba. Otthon rament vacsoráztam, majd a neten megkeresett közeli könyvesboltban - mely a Jonggak állomásnál van - fejeztem be a napot. Fél 11-ig volt nyitva, zárásig maradtam. A hajléktalanok már bevackoltak a Tapgol park bejáratánál, meg a metrólépcsôn... A kulcsom megvolt, így szerencsére nekem nem ez a sors jutott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése