A mai napon érdekesen alakult, kétszer is voltam piacon úgy, hogy valójában egyszer sem akartam.
Reggelre nyoma sem volt az esônek. Kicsit hûvösebb lett, a szél is fújdogált. Reggeli után elindultam. Rövidebb programot terveztem, mert 3-ra beszéltem meg a találkozót Soo-val. Reggel még beszéltünk a Katalkon, ô is megkérdezte, szeretem-e a koreai ételeket mert meg akar hívni ebédre.
Metróval mentem a Dongdaemun állomásig, hogy megnézzem a Heunginjimun kaput. Sajnos pont felújítás alatt állt, nem tudtam bemenni, de körbefényképeztem, így is nagyon tetszett. Arra gondoltam, hogy benézek a Dongdaemun piacra, amit Flora is ajánlott, aztán gyalog megyek vissza. Ahogy bolyongtam, egyszercsak felbukkant egy kis park. Hasonló a Tapgol Parkhoz, csak kisebb. A nevét saknos nem tudom, csak handzsa felirat volt a kapu felett. Valaki talán megfejti.... Szép, kicsit más épületeket találtam ott, néhányan üldögéltek a lépcsôkön és az árnyékos padokon.
Útközben eljött számomra a kánaán... A terület még nem a piac volt, tekintsük inkáb elôjátéknak. Utam a cipôsök és a táskások Mekkája volt. Mûbôrök vásznak, cipô-és táska alapanyagok, kellékek... Az egyik üzletben találtam egy parafaszerû, szép virágokkal nyomott, vászonra kasírozott anyagot, igazi nyári táskának való cucc, kb. 2 m széles. De elég drága volt, 20000W egy yard. Akkor hirtelen nem is tudtam, mennyi az méterben kifejezve. De mit kezdek annyi anyaggal? Súlya is nagy, nehéz vászon, így lemondtam róla.
Túl hosszú ideig van piros a zebráknál itt, ezért úgy gondoltam, hogy az aluljárón keresztül megyek át a túloldalra. Nem.volt jó ötlet. Egy föld alatti piacon kellett áthaladnom a Dongdaemun álomásnál, itt hanbokot árultak. Gyakorlatilag mérték utáni szabóságok. Végekben álltak a szebbnél szebb, különbözô minôségû és kivitelû selymek, divatlapokból választható modellek, külön a kiegészítôk: hímzésrátétek, mindenféle szalagok, stb. Csak bámészkodtam és simogattam az anyagokat. Meg láttam közvetlen közelbôl, hogyan kel megvarrni egy ilyen ruhát. Nagyon igényes a kivitelezés... nem olyan, mint amit a hanokfaluban én is felvettem, az csak egyszerûsített változat volt.
Aztán erôt vettem magamon és elhagytam az objektumot és lassan beléptem a pic területére.
Az elsô épületnél majdnem leragadtam. Több szinten rövidárut árultak elképzelhetetlen mennyiségben. Gombok, cipzárak, mindenféle egyéb kellékek. Nem láttam még ennyiféle gumit, hevedert, szalagot... Külön üzletek voltak a csipkéknek a szalagtól a méteráruig. Láttam olyan vetexet, ami mintás volt, sokféle mintával nyomva, esetleg felkasírozva, így bélésnek.is megfelelô volt. Az emeletekre fel sem mertem menni. Màsik èpületekben méteráruk, férfi és nôi anyagokra külön szakosodott részlegek, elképesztô mennyiségû ès fajtájû vatelin...
Nem folytatom továb, ez úgyis csak a hozzám hasonló bolondok, a textiles szekció számára érdekes. Majdnem elcsábultam a szalagkiàrusításon, de nem volt nálam kézpénz.
Végül feladtam a hiábavaló küzdelmet és leültem egy kis kávézó teraszára kávézni és onnan kísértem tovább az eseményeket.
Az idôm nagyon gyorsan fogyott, így kávé utàn gyorsan visszamentem az Apple-ba. Gyalog a Cheonggyecheon mentén. Keresztülvágtam a Jongmon, ahol a veterán öregurak tanyáztak, go-t és koreai sakkot játszva.
Gyorsan felvettem a Soo-nak szánt ajándékot és mentem a megbeszélt helyre. Kerestem a barátnômet, de nem láttam sehol, amikor egyszercsak valaki elkapta a kezemet. Soo azonnal megismert Kicsit fura volt, mert tízéves korom óta nem mászkáltam kézenfogva egy lánnyal, de lehet, hogy ez ilyen ajummás szokás. A nap végére már megszoktam.
Rögtön bementünk a közeli étterembe ebédelni. Nehezen indult a társalgás, de aztàn belejöttünk. Odaadtam az ajándékot és én is kaptam egy koreai módon becsomagolt dobozt. Soo szeret fôzni, és hozott nekem saját készítésû csípôs szószt, amit húsokhoz esznek. Meg is kóstoltam, finom, remélem, kibírja a hazutat. Közben felhívta a lánya, majd átadta nekem a telefont mondván, hogy a lánya perfekt angol és beszéljek vele. Hihihi, mondtam neki és beszéltem a lánnyal kb. 10 percet.
Az ebéd a hideg-fajta koreai étel volt. Nekem jobban ízlik a meleg, ez inkább èrdekes.
Ebéd után buszra szálltunk, ez az elsô buszozásom itt. A Seoul Stationra mentünk... metróval gyorsabb lett volna. Kávéztunk egy Starbrucks kávézóban aztán a Lotte bevásárlóközpontba mentünk. Olyan, mint egy óriási Tesco, csak sokkal zajosabb. A promóciós pultoknál állók hangosan kínálják a kóstolójukat és a vevôk is hangosan beszélnek. Az eladók meg szóba állnak az emberekkel, Soo hosszas értekezésbe bonyolódott a koreai szószokról és fûszerekrôl. Láttam pár fura dolgot, aminek felítlrtam a nevét. Nagy sikert arattam az eladóknál, amikor hallás után felírtam a fûszerek nevét
Végül megtaláltuk, amit kerestünk: koreai ginzenget vettünk, meg valami csomagolt cuccot, ami nem tudom mi.
Azután elmentünk a Namdeamun piacra. Soo két órát buszozott, hogy velem találkozzon, én viszont már tudtam az utat, így én vezettem ôt a piacig. Többször megálltunk az úton, mert fájt a lába a topánkájában. A piacon cipôárust kerestünk, többeket megkérdezett, merre vannaka cipôk. Elmentünk jó pár cipôsstand elôtt, de aztán kiderült hogy egy cipôst keresett, aki az unokaöccse volt, vagy valami ilyesmi. Beültünk a boltba, jól elbeszélgettek ôk koreaiul, még néha én is. Rólam volt szó, nagyjából értettem is a koreai társalgás egy részét. 나쁜 남자..., ne higgy neki mondta nevetve Soo, amikor a fickó elmondta, hogy ô szingli.
Aztán megnéztük a cipôket. Azt hittem, barátnôm akar magának egy kényelmes cipôt a hazaútra, de végül kiderült nekem akar cipôt venni. Nem fogadhatom el, mondtam, de nem vitatkoztak velem, s végül egy cipôt kaptam ajándékba!
Metróval mentünk a buszpályaudvarra, ahonnan a busz indult Chungjuba. Ettünk újra, pedig nem.is voltam éhes. Ez az étel forró volt, rengeteg hússal. Aztán a barátnôm visszametrózott velem a Jongno3ga állomásra, érdeklôdött, hogy vissza tudok-e menni egyedül a hotelbe majd elbúcsúztunk. Jó mis nap volt ez is! Ô visszament a buszhoz én meg sétáltam hazafelé. Hatalmas pakkal, mert kiderült, hogy a koreai ginzenget meg azt a másik valamit is nekem vette, hogy otthon ne hiányozzon annyira Korea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése