Egy átszállásos rövid metrózás után kiszálltam a Gangnam állomáson. Hát ez pontosan ugyanolyam, mint a többi, csak minden többe kerül, és megszaporodtak az ilyen volt-ilyen lesz típusú plasztikai sebészeti hirdetések. Elsô ránézésre a minôség is hasonló, talàn több cikken van valami USA- ra utaló címke, vagy logó. Anélkül, hogy ítélkeznék, szerintem itt is minden kínai. Nyilván a minôsèget nem az aluljàeóban kell keresni, de akkor nem értem, miért veszi meg valaki ugyanazt kétszer annyiért, mint mondjuk a Namdaemun piacon. Ezt nyilván a fíling teszi.
Bementem egy mosdóba, itt minden állomáson van. Azt tapasztaltam hogy itt a mosdók tiszták még ott is, ami mindentôl távol van és nincs személyzet, de ez rettenetes volt. Szegény ajumma küzdött a tömeggel, de nem boldogult. Volt balkàni és angol típusú is, nekem sikerült rövid sorbanállás utàn bemenni a balkániba. Aztán módosítottam, mert félelmetes vaslogikával kikövetkeztettem, hogy nem véletlenül vannak ábrák az ajtókon. Most már tudom értelmezni a rajzokat, így többet nem tévesztek.
A kézmosásnál is várnom kellett, mert a sok kifestett lányka sminkelt, fésülködött, fogat mosott, öltözködött hoszasan, épp csak a hajszárító nem.került elô, bár a Gimpo reptéren olyat is láttam.
Miután kiszabadultam a mosdóból, a Caffé Pasucci nevû helyen - még mindig az aluljáróban - egy nagyon finom, olasz stílusú kávét ittam és közben megírtam a poszt elejét. Mintha otthon lennék... rádásul akciós volt
Kicsit bámészkodtam, de aztàn hirtelen úgy éreztem, hogy elvesztem! Gyorsan megkerestem a kijáratot jelzô sárga táblát, és felmentem a felszínre. Tudtam, hogy ez nem az én világom, de ha már itt voltam... Egész más, mint az én környékem. Rengeteg fiatal, fiúk és lányok külön-külön csapatosan, meg párok. Más az öltözködési stílus is. Persze nem tudom, hogy általában is úgy ötöznek-e, vagy csak azért mert idejöttek randizni.
A felszínen sem lett jobb a helyzet. Mindenki mászkált fel-alá, rengetegen voltak és hangosak, mindenhol más zene szólt, szóval totális hangzavar. Megbámultam pár kirakatot. Fôleg amerikai ruhák, és olasz cipô, táskák.... elegáns kiállításban. Elég sokáig voltam ott, a téma fontosságához képes túl sokáig. Túl messzire nem mentem, az is lehet, hogy nem jó irányba indultam el.
Nos, ez egy elég ualmas poszt lett, a hangulatomnak megfelelô....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése