Ez nem lesz most valami vidam poszt, de a Memorial Hallról szóló beszámolót feltétlenül meg akarom írni. Nem jutottam volna el.ide, ha a szigeten is egyedül kóborolok. Az emlékhely az 1948. április 3-án történt eseményeknek állít emléket.
Az épület neve egyébként 4.3. 사업수 기념관, koreaiak hozzánk hasonlóan írják a dátumokat. A neveket is. Itt a különbség a keleti és a nyugati gondolkodásmód között. Nem vagyok nyelvtörténész, de azt hiszem, hogy a keleti gyökerek fontosak a nyelvfejlôdésben. A nyugati gondolkodásban a részbôl haladunk az egész felé, a keletiben meg fordítva. Ezért van elöl a családnév, az évszámbam az év és következnek a kisebb egységek. No, még a végén kiderítem, hogy a koreaiak is rokonok... és már meg is van a vonzódásom természetes oka!
Már megint elkalandoztam, tehát visszatérek a Memorial Hallhoz. A nagy egységnél kezdem én is...
Maga az épület nagyon impozáns, építész-szemmel is. Modern, hatalmas tér veszi körül és minden irányból más arcot mutat. Mégsem éreztem azt, hogy rátelepedik a tájra, a nagyság ellenére szépen beleillik a környezetbe. Maga az elôcsarnok is ünnepélyes hangulatot áraszt, van kávézó, pihenôhely, stb. A belépés ingyenes, a látogatókat nyilak vezetik végig, hogy véletlenül se kóvályogjon senki össze-vissza. Ez segítség abban, hogy megértsük az eseményeket idôrendben. Természetesen több nyelven, angolul, japánul, kínaiul és koreaiul is vannak ismertetôk. Részletes magyarázatot a képeknél adok, itt azèrt röviden összefoglalom a lényeget Jeju történetébôl. Azt hiszem, nem értettem semmit félre James angol és koreai magyarázataiból.
Jejuval elôször koreai történelmi sorozatokban találkoztam, amikor folyton oda számûztek mindenkit. Ahogy Kery Orsi is említette egy kommentben, Tamra, the island címû sorozat is Jejun játszódik, ez egy romantikus történet egy szôke angol tengerész ès egy haenya lányka szerelmérôl, persze a szokásos szerelmi háromszöggel fûszerezve. A sorozat magyar felirattal is elérhetô torrent formában. Tamra egyébként Jeju csoszon neve.
A következô találkozásom Jejuval James levelein keresztül történt. Szenvedélyes fotós, szèp képeket küldött az ô titkos kertjérôl... egyre inkább éreztem, hogy látnom kell, persze nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. (A Secret Garden címû sorozat egy része is itt játszódik, ez egyébként kedvencem, amikor eborít a romantika utáni vágy, akkor megnézem. Ez modern történet.)
A sziget távol van a szárazföldtôl - világos, azért sziget -, de mégsem megközelíthetetlen távolságra, ma már. A jejui emberek éppen a szigetlakó lét miatt mások, csak a közlekedés mára már felgyorsult és nagyobb lett a jövés-menés.
A második világháborúban a japán megszállók.kegyetlenül lemészároltak egy csomó jejuit, gyerekeket, felnôtteket válogatás nélkül. Amikor arról szólt a vita, hogy egy vagy két Korea legyen, Jeju kiállt az egység mellett, ekkor az amerikaiakkal és a koreai hatóságokkal kerültek összetûzésbe. Rhee Sung-man és Kim Koo, jobb és baloldai politikusok képviselték a különféle álláspontokat. Jeju népe egyébként egységesen bojkottálta a szavazást, felvonultak a Halla hegyre. A bojkott miatt vörös Jejunak nevezték a szigetet, azt mondták, hogy kommunisták és sok jejuit szûk cellákba zsúfoltak össze megtorlásul. Pedig az emberek csak folytatni akarták egyszerû életüket.
A jejui emberek számára szívfájdalom, hogy a kormány csak nagy sokára kért bocsánatot, kárpótlásra meg sohasem került sor. James szerint a mostani elnök meg nem igazi elnök, távol van a néptôl, Jejutól meg fôleg, még egyszer sem jött el ide. Sommásan fogalmazva, nem elnöknek való. James egyébként nem jejui, de már régóta él itt és nagyon szereti a szigetet.
Jobb lett volna, ha ezt az összefoglalót azonnal megírom, akkor még jobban a fejemben voltak a történelmi események. A Wikipédián is megnéztem, mit írnak a 4.3. eseményekrôl, de az hangulatában nem ugyanaz, mint amit a múzeumben láttam. Tárgyilagos, és nyilván a hivatalos álláspontot tükrözi. A Memorial Hallban látottak azonban emberközelbe hozzák a hivatalosan csak 4.3. - nak emlegetett incidenst, tele emocionális megközelítéssel és minden eszközzel, mûvészivel, építészettel, képpel és hanggal illusztrálják Jeju sziget népének és családjainak soha el bem múló fájdalmát.
Az emeleti kiállítóteremben egy grafikus fa- és linómetszeteit néztem meg, és volt még egy zanzásított kiállítás a közelmúlt népirtásairól a világon. Kezdve a zsidó holocausttal, de nem maradt ki Kambodzsa Pol Pot rezsimje, a kínai népirtás és még sorolhatnám. Elég sok volt, sajnos.
Az épülethez hatalmas szabad tér is tartozik, sétaúttal, parkkal, tavacskával és az áldozatok síremlékeivel és emlékhelyével. Kb. 30 ezer sír, harmincezer táblácska, harminezer név a nagy kövekre vésve, kerületek szerint. Egy megrázó szobor a gyerekért magához ölelôanyával, s egy másik a zokogó családtagokkal.
Az egész emlékhely, a kialakítása és a mûvészi megoldások miatt a túlélôk fájdalmát tükrözi.
S mielôt teljesen átmennék patetikus hangulatba, röviden összefoglalva nagyon szép, igényes az egész hely.
A Memorial Hallban én is elhelyeztem egy cédulát a színes cetlis falon (a koreaiak.szeretok ezt a cetlis megoldást, ennek is történelmi gyökerei vannak), az síremléknél pedig gyújtottam két füstölôt Jeju halottaiak emlékére.
Ezzel pedig a Jeju-saga végetért, a többirôl meséljenek a képek.
Gratulálok annak, aki idáig eljutott, esetleg kisorsolhatok otthon egy néhány sk. sarubobt a kommentelôk-lájkolók között. Igaz, az nem koreai, hanem japán hagyományos figura, de legalább távol-keleti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése