Elég sok jármûvön utaztam már, ezért mára gyalogtúrát szerveztem. A cél a Gyeongbokgung (경복궁 약사) palota volt. Mehettem volna metróval is, de még nem tettem le a szemüvegvásárlásról, így inkább sètáltam. Egyébként is közel van ez is.
Szöulban gondolnak a turistákra, ezért nem minden látványosság tart zárva hétfôn, néhol pont a kedd a szünnap, így mindig van hová menni.
A napszemüveg-vásárlás miatt keresztülvágtam az Insadongon. Nappal egész más képet mutat, mint este. Kevesebb az utcai árus, nyitva vannak az üzletek, és inkább turistákkal van tele. Mint a Váci utca, de mégis más. A koreai hagyományok màsként jelennek meg a szuveníreken és az egyéb tárgyakon. Elôször is a hagyományos viselet, a hanbok itt a hétköznapok része. Vannak, akik ma is viselik, hogy úgymondjam életvitelszerûen. Ez itt teljesen természetes.... Otthon fura lenne, ha egyszercsak elkezdenék sokszoknyás viseletben járni, vagy Peti mondjuk fehér gatyát és lajbit viselne. A hanbok is persze változott, megjelentek a modern anyagok, modernebb technológia, de ünnepeken még a fiatalok is viselik. Az üzletelet nézve sok formában láttam viszaköszönni ezt a viseletet, a stílusjegyek megjelennek egy-egy ruhadarabon, ha nem is a teljes formában. Ebben különbség van, más a tárgykultúra is. A kommersz szuvenírek is igényesek, majdhogynem elegánsak. Jó lenne, ha ebbôl átvennénk valamit... És most nyugodtan kövezzettek meg, ha leírom, hogy borzasztónak találom a manapság hirtelen felbukkanó kalocsai-mániát. Lehet, hogy a külföldieknek ez a magyar népmûvészet, de tennünk kellene ellene, hogy ez megváltozzon. Lehet, hogy a kalocsai színes szagos, meg minden, de az egy gyakorlatilag "ipari" termék. Az meg, hogy ötletszerûen idônként elhelyezünk pár kalocsai mintát valahol, még nem jelenti a magyar tárgykultúra népszerûsítését, sôt.... Bocsánat ezért az észosztó részért, csak ennél a témánál mindig belelendülök.
Végül két dolgot vettem. Egyik fizikai szükséglet volt, a másik lelki... A napszemüveg jó drága volt, kb. olyan árban, mint ami elveszett. A nagyon finom lenvászon sál nélkül meglettem volna még száz évig, de gyönyörû volt és nem volt egészen 2000 Ft.
Aztán ahogy megszabadultam a vásárlás bûvkörébôl - nem leszek igazi koreai sosem - elindultam a palota felé. Ma ngyon meleg volt, ezért automatából vettem egy dobozos jeges cafe lattet, meglepetésemre finom volt. Szokás szerint körbefényképeztem a helyet, hogy átvegyem a hely szellemét, majd megvettem a belépôt. Borsos árra számítottam de csak 3000 W volt. Gondolom amiatt, hogy nem eredeti az épületegyüttes, csak történelmi hûséggel újjáépített az eredeti leégett helyett.
Már nagyon szerettem volna bemenni, de egyszerûen nem hagytak. Az ôrség 10 percenként különbözô formációban és körítéssel felvonult. Aztán elszakadtam az iszonyû magas csoszon-katonáktól, és végül beléptem. Részletesen majd a képekhez írok, de itt összefoglalom. Nagyon nagy, nagyon szép, nagyon zegzugos.... Ezek az udvari emberek folyton sokat mentek - mondjuk rá is értek egéaz nap - de itt én is elsétálnék naponta. Varrogatnék, rajzolgatnék, ilyesmi Ez a legnagyobb palot az összes közül, amit láttam, s bár az épületek stílusa hasonló, a technológia is ugyanaz, a szépséget megsokszorozza a háttérben lévô hegyek látványa.
Nagyjából hat órát töltöttem itt, de nem mondhatom, hogy elégedett vagyok. Kevés volt az idô nekem, és remélem, még a maradék 10 napban vissza tudok jönni egyszer. Három hét ez az utazás, és még alig láttam valamit....
A post elejét egy kis tavacska mellett írtam a palotában, nagyjából félidôben. Most már itthon vagyok vacsiztam is és rendezem a fejemben a mai napot.
Össze-vissza kóboroltam a hatalmas területen, de minden nézetbôl mást mutatnak az épületek. Nem is a különféle épületek látványa kápráztatott el, mert azok hasonlóak, alaprajzilag sem egy nagy durranás, ha egy párat láttál, akkor a többit is el tudod képzelni... De összességében pompás az egész. A tetôk összevisszaságában van rendszer, nem zavaró a sokféleség, nem zavaró a zsúfoltság. Valahogy nagyon egyben van az egész. A hatalmas szabadterek a nagyszerûséget, a hatalmat és az erôt hirdetik, s a térszervezés is arra irányul, hogy a lirályi hatalmat erôsítse. Nem tudtam szabadulni a látványtól... Lehet, hogy a látott koreai történelmi filmek is hatottak rám, mert nagyjából tudtam, mit nézek és egy kicsit ismerem a történelmi hátteret. Nem tudom megmondani, hogy ezen elôzmények nélkül is így hatott volna-e rám... de ez most nem is fontos.
Rengeteg fotót készítettem, szerettem volna minden látványdarabkát megörökíteni, mert az emlékek egyszer úgyis elhalványulnak.
Nos, mielôtt elsírom magam a saját patetikus gondolataimtól, ezt itt abbahgyom.
A két koreai lánykát sokan fényképezték, úgy vettem észre, hogy már unták. Nem is akartam ôket zaklatni én is. Amikor megszólalt a kürt, hogy jó lesz, ha hazamegyünk, mert zárnak, akartam készíteni egy új szelfit a trónterem-épület elôtt búcsúzóul. Ôk is igyekeztek már haza, amikor odajöttek, hogy készítsünk közös fotót. Így született ez a profilkép.
Épp igyekeztem kifelé, amikor egy pillanatra celebnek érezhettem magamat. (E nem is lenne rossz ötlet, úgy hallottam, sokt keresnek és nem kell érte csinálni semmit, pár botrány elég.) (Szerintem) kínai turisták kezdtek el fényképzni, egy hölgy pedig meg is kért, hogy álljak meg, és lôtt vagy tíz képet rólam. Vicces volt, bár nyugati arcot keveset láttam, pedig sokan voltak, így ezt inkább az egzotikusság okozta. A palota 6-kor zárt, és volt csoport, amelyik fél hatkor érkezett. El sem tudom képzelni, mit tudtak megnézni fél óra alatt!
Hazafelé, teljes magabiztosságom tudatában nem a szokott útvonalom jöttem, mert tudtam egy rövidebb utat "az erdôn keresztül". Mentem toronyiránt, az orrom után, olyan helyeken jártam, ahol még sosem. És sokkal hamarabb hazaértem, mint gondoltam. Már szöuli lettem teljesen
A palota képeit külön albumba teszem, lesznek képaláírások magyarázatként. És - nem fenyegetésként - de írok még egy posztot a múzeumról, mert azt feltétlenül.el kell mesélnem.
Most kiválogatom a képeket - nehéz választás lesz - aztán összecsomagolok, mert holnap Jeju szigetre repülök.
Prôbáltam felvenni egy parádét, de nem sikerült jól. Most, ahogy visszanéztem, unalmas mind, meg belemásztak mások a képbe. Ez rövid, ízelítônek jô lesz. De az érdekesebb volt, amikor karddal hadonásztak, meg kör alakzatba fejlôdtek, stb. Nézzetek koreai történelmi filmet, a profi operatôrök minkája jó. Viszont elég munumentális hatása van így, ebben a környezetben.
Békésen bámészkodtam a palotában, amikor felbukkant a múzeum. Több távoli képemen szerepel ez a pagoda-szerû torony, csak nem tudtam, hogy az a múzeum. Tervben volt, hogy megnézem, de így ma adtam a kultúrának, két legyet ütöttem egy csapásra. A múzeum egyébkènt ingyenes, dw a palotába csak az érvényes belépôjegy felmutatása itàn lehet visszamenni.
Már nagyon éhes voltam, így elôször a múzeum kàvézójában ettem egy szendvicset ès ittam egy tejeskàvét. Az elsô bemutatôterembe bementem, ami az utamba került, és aztán ott is ragadtam. A Jeoson kor könyvnyomtatását mutatta be. Az a sok gyönyörû eredeti könyv! Daniella, te is megôrülnél! Az a sok gyönyörû nyomóforma! Teljesen kész voltam. Néhány esetben a könyv és a nyomóforma is megvolt eredetiben. Különféle méretû és tartalmú formák voltak, fából faragva. Csillagászat, tèrkép, tankönyvek, hanbokminták... Formák, amik a könyvek vonalazására szolgálnak, mások levélpapír-alapok virágokkal, madarakkal díszîtve. Voltak óriási méretûek is, a legnagyobb talán egy felirat volt, kb. 200*60 cm-es, illetve egy 90*90-es (kb.), ami ey tèrképet ábrázolt. Nem volt kis munka a kínai karatereket fába faragni. Egy tabló bemutatta, hogy ötféle fából készültek a formák, gondolom, az igénybevételnek megfelelô keménységû fákból. Ott voltak a fanevek, de a 너무 (fa) feliraton kívül mást nem értettem. Egy nagyon érdekes virtuális, hologramszerû animáción mutatták be a folyamatot, illetve élô mûhelybemutatón lehetett volna megnèzni a faragást, de arról lekéstem, mert az 4-kor bezárt. Feltétlenül visszamegyek megnézni!
Ebben a teremben nem lehetett fényképezni, én mégis csináltam titokban három képet. Persze a szemfüles személyzet azonnal kiszúrta, és nagyon udvariasan figyelmeztettek. Úgy tettem, mint aki nem érti, mirôl vam szó, de ez nwm volt hatásos, így aztán "Ah, sorry" kíséretében abbahagytam a renitenskedést.
Kárpótlásul vettem egy könyvet a múzeumi shopban a koreai építèszetrôl koreai nyelven. Ezzel elleszek egy darabig. Volt angol is, de...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése