Lassan utolérem magam az írással. A Jejun töltött napok miatt van a lemaradásom. Egyrészt mert valami miatt vacakolt a net, másrésztpedig annyi minden történt velem ott, annyi mindent láttam, hogy a rövid éjszakákon aludtam, nem volt erôm az íráshoz. De szabad vagyok, mint a madár, megengedhetek magamnak egy kis lazítást. Ma nagyon sokáig aludtam. Tegnap éjjel hazafelé a Gangnamból már alig álltam a lábamon. A metró zsúfolt volt, nem tudtam leülni sem, hullaként érkeztem.meg az Apple-ba. Orsival beszéltünk néhány szót Skype-on, aztán úgy aludtam, mint akit fejbevágtak. Ez volt az elsô éjszaka, amikor arra sem emlékszem, hogy a szomszédban meddig mulatoztak. Reggel pedig sokáig aludtam, de kialudni magamcsak otthon fogom azt hiszem. Délelôttre semit nem terveztem, csak lazsálást. Ebédmeghívásom volt mára és vezetéses palotalátogatás. Egykor találkoztunk és az Insadongban ebédeltünk. A barátom szöuli, a közelben dolgozik, mégis GPS-szel.közlekedett. Vicces, hogy én jobban tájékozódtam. Persze lehet, hogy ô nem mászkál annyit, fôleg ezen a környéken, meg ideje sincs erre.
Az étteremhez tartva felhívta a figyelmemet egy-két érdekes épületre, amit láttam már korábban, de most más szemmel néztem meg ôket.
Itt van például az az üzletház, amit egy este lefotóztam. Nappali fényben másként nézett mi, kivéve a rengeteg embert. Megtudtam, hogy ez egy híres épület, külön érdekessége, hogy nincs bene lépcsô. A három szintre egy nagy rámpa vezet fel, így vannak elhelyezve az üzletek. Marketing szempontból is érdekes megközelítés, túl az építészeti kialakításon. A lépcsôk megtörik a teret, az útvonalat, így viszont csak haladsz elôre, üzletrôl-üzletre, és észre sem veszed, hogy már a harmadik szinten vagy. Nem vagyok egy vásárlás-mániás, a kísérôm sem az, ezt meg is kérdeztem, mert láttam, hogy unja az üzletnézést. Minket aztán nem lehetett ilyen átlátszó marketing-trükkel léprecsalni! Az épületben persze vam lift is, mi félúton beszálltunk és mentünk tovább.
Egy teljesen más típusú koreai étterembe mentünk. Ez sokkal elegánsabb, mint ahol korábban jártam, ennek megfelelôen drágább is volt. Most sem volt ebédidô, így volt hely, ezenkívül étlap is. Az evôeszközt a pincérnô hozta, külön csomagolt papírstaniclikben. A helyben szokásos módon itt is kifelé menet mellett fizetni, de itt az éttermi "recepciónál".
Koreában rengeteg embert foglalkoztatnak mindenhol. Gyakorlatilag mindenre van külön személyzet, sokaknak a munkája csak az, hogy áll valahol. Az üzletekben is sokan dolgoznak a pultoknál, de kifejezetten ajtónálló, köszönôemberek is vannak, meg olyanok, akik behívják a vevôket. Egyáltalán nem érzik ezt cikinek, nekem fura volt, amikor hallottam, hogy a lány, vagy a fiú órákig ismételgette ugyanazt a szöveget... nem vártam több órát persze, csak amikor arra jártam, mindig ugyanott voltak és ugyanazt mondták. Én éreztem magam kellemetlenül, amikor idôsebb néniket láttam táblával állni kopott ruhában a csilivili üzlet elôtt, valamit hirdetve. Nyilván ez is egy munka, fizetnek érte, de ebben eléggé európai vagyok...
Ebéd után még kicsit bóklásztunk az Insadongon, aztán mentünk a palotába. Voltam már itt, de másik részen és vezetô nélkül. Egy idôs férfi volt az idegenvezetô, pontosan kivárta az indulási idôpontot. Koreai nyelven folyt a vezetés, és elég lassú volt, sikerült egy nyugdíjas csoprtot kifogni. Így aztán leváltunk és megnéztük külön az épületeket. Sok képet nem sikerült készítenem, mert vacakolt a gép... az egyik töltôm nem tökéletes, nem teljesen Korea-kompatibilis, valószínûleg nem töltôdött fel rendesen. Különben jó kis gép ez a kis wifis Samsung, de a nagy kijelzôje zabálja az aksit, nemigen bír ki egy komplett palotát nálam. Elônye viszont, hogy én is tudok vele viszonylag élvezhetô képeket készíteni, a technikai hiányosságaimat pótolja.
A palota kávézójában ittunk egy kávét, megnéztük a múzeum shopot... tudtam volna könyvet választani, de túl sokba került. Érdekes, még nem is találkoztam Könyvesbolttal, egy helyen árultak az aluljáróban könyveket, de ott nem láttam semmi jót. Feltétlenül akarok venni egy könyvet a koreai háztípusról, a hanokról
Jól eltelt az idô, visszasétáltunk a szállásomhoz, a barátom metróval.ment haza. Útközben kaptam ajándék koreai rizssütit, az utcában egy kávézóban árulják. Itt általában minden csomagolt cuccból tesznel ki kóstolót, hogy ne vegyen zsákbamacskát, illetve zsákbasütit az ember. Nem tudom, eltartható-e - elfelejtettem megkérdezni - mert szeretnék hazavinni.
A Cheondokgung palotánál rengeteg rendôrt láttunk, legalább 20 busznyi pajzsos rohamrendôr gyülekezett. Valószínûleg megint demonstrációra készültek, elég sok a kormányellenes tüntetés a kompkarasztrófa miatt, meg választásra is készülnek. Szóval hazajöttem, hogy gyorsan feltöltsem a fényképezôgépet, aztán visszamentem az utca végére. Mert mi is dobhatna fel egy nyugis napot, mint valami jó mis kormányellenes tüntetés? Kicsit ácsorogtam, de csak a rendôrgyerekek masíroztak, meg csoportosan - persze alakzatban - álldogáltak. Bementem a közeli kávézóba és egy tejeskávé mellett vártam, mi fog történni. Egyszercsak egy csapat elindult futva az út túloldalán, gyorsan utánuk mentem, hátha... még az aluljàró lépcsôjén is állt mindenhol egy-egy szakasz. Már eltelt majdnem két óra és még mindig nem történt semmi. Végül meguntam és hazaindultam. Csalódottságomban áldoztam a fogyasztói társadalom oltárán és az Insadongon veettem magamnak egy órát, bôr szíjjal. Olyat, amilyet már itthon is szerettem volna, de túl drága volt.
Zuhog az esô. Elmentem sétálni esôkabátban, hogy megnézzem, milyen a környékünk esôben. A szöuliakat is zavarja kicsit az esô, de azok a helyek, ahol fóliát húztak az asztqlok fölé, most is tele vannak.
Ezt a videót tegnap vettem fel az Insadongon. A kèt fiú nagyon aranyos volt. A zene... hát, hát... de az elôadás interaktív volt. Ezt már többször tapasztaltam, hogy a közönség nemcsak nézô, de aktívan részt is vesz a produkcióban. Felhívnám a figyelmet a bal oldalon lévô, harmadik önjelölt szereplôre. Kicsit hosszú, de nyelvtanulóknak ajánlom. Jó szórakozást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése